Clare Budgen három éve repíti a csodálatos zöldszárnyú ara papagájt, Mambo-t vidéki, konkrétan Surrey-i otthona körül. Clare, aki lovakat tanít és lovasok oktat, azaz elég komoly állatnevelési tapasztalatai vannak, elmondása szerint nem gondolta, hogy a tényleges edzés ilyen nehéz lesz. Természetesen ezek alapján elmondható, hogy Clare professzionális állatoktató.

Gyakran kap kérdéseket a papagájok szabadon reptetésével kapcsolatosan. Elmondása szerint az emberek hozzáállása és a papagájok kiszámíthatatlan viselkedése aggasztja a legjobban. Emellett az elrepülő papagájok eltulajdonítását is egy reális veszélynek látja - sok barátságos madár rászáll a sétáló emberekre, amiből baj lehet.

Ez egy reális lehetőség. Idén tavasszal kivittem Muki-t 14 órakor repülni, ilyenkor elengedem. 15 órakor nem volt otthon. 16 órakor se. Olvastam a Facebook-on a papagájos csoportban, hogy valaki talált a környéken egy "elveszett ara papagájt". Szerencsére jött a happy end és nemsokára már robogtam a madaramért. Sajnos nem minden eset végződik ilyen szépen.

Ráadásul egy ismerős kutyakiképző fogta be a kertjében, a madaram ráköszönt egy faágról, hogy "Hello", és már rá is szállt a kezére. Ettől kezdve a madaram meglehetősen visszafogottnak tűnt. A vidám befejezés ellenére egy kicsit félénkebb az idegenekkel és nem repül el ekkora távolságokra, mindig hazajön. Mintha megértette volna, hogy milyen komoly veszélyben is volt. A betanított füttyszóra pedig szinte mindig azonnal haza is repül.

Szomorú élményem volt, hogy egyszer berepült a lakásba egy veréb, és mielőtt elkaphattam volna, hogy biztonságba helyezzem, a kutya véletlenül kinyitotta az ajtót, a madár kiszökött a kertbe és egy sólyom öt percen belül elkapta. Azonban egy felnőtt papagáj, aki arra van kiképezve, hogy hívásra visszarepüljön a gazdájához, emellett ismeri közvetlen kültéri környezetét, véleményem szerint nem jelent elfogadhatatlan kockázati szintet, és ez az elkötelezett szabad reptetést gyakorlók meggyőződése is. Muki, az ara papagájom pozitív megerősítő képzése kialakította bennem a meggyőződést, hogy a papagájok szándékosan egész biztos nem akarnak elrepülni otthonról (nyájuk, ételük és érzelmi biztonságuk okán).