Egy projekt keretében mintegy 3000, vadon élő papagáj-egyedet figyeltek meg, amelyek 400 000 hektárnyi területen helyezkedtek el Mato Grosso do Sul Pantanal régiójában. A projekt kezdete óta az egyedszámok majdnem megduplázódtak. Az 1980-as években 10 000 jácint arát fogtak be és exportáltak, természetesen illegálisan. Ez a mennyiség hatalmas, és bár azóta ezt a kereskedelmi formát teljesen betiltották, Mexikó, Ázsia és a Közel-Kelet még mindig sok vadon befogott madarat importál.

Nehéz elképzelni, hogy mi itt az Egyesült Királyságban hogyan tudnánk segíteni ennek a forgalomnak a megállításában. Szomorú, de igaz, ha a természetvédelmi erőfeszítéseket pusztán a profit szempontjából tekintjük, akkor ebből nem lehet kihozni anyagi hasznot. Sajnos egy golfpálya építéséből vagy egy bevásárlóközpont építéséből több pénzt kapunk, mint egy vizes élőhely megőrzéséből a vándormadarak védelmében. A papagájok más, meglehetősen homályos szolgáltatásokat is végeznek. Kevesen tudják például, hogy a madarak kiváló higiéniai munkások.

Gondoltál már arra, hogy milyen rendetlen lenne a közút, ha nem a keselyűk takarítanák el az elütött állatokat? És a magyarországinál még sokkal nagyobb léptékben Indiában és a szomszédos országokban végzik ugyanezt a szolgálatot. A hinduk vallási okokból nem temethetik el vagy égethetik el a szarvasmarhákat, így a keselyűknek kell azokat eltakarítaniuk. Itt válság van, mert a keselyűpopulációk több mint 90%-kal csökkentek, mivel megették az elpusztult szarvasmarhákat, amelyeket a mérgező szerekkel kezeltek, például Dioflanc nevű gyógyszerrel, ami a keselyűk veséjére nézve halálos.